Éjszakai túrázás
Mindenki szeret felnézni az éjjeli égboltra. Néha elgondolkozunk rajta, milyen végtelen az univerzum, amiben élünk, vagy egyszerűen megcsodáljuk a messzeségben ragyogó kis pettyeket. A város fényei mellett azonban mindez elhalványul. Egy kellemes, május végi éjszakai túrázás keretében a Zselicben volt alkalmunk valóban megcsodálni az égitesteket a városi közvilágítás nélkül, ami önmagában is életre szóló élmény lett volna, mi azonban szakítottunk időt a kilátóra is, melynek tetejéről végignézhettük a mindennél szebb nyári naplementék egyikét. Egy ilyen kaland nem csak a természet, vagy a túrázás szerelmeseinek lehet nagy élmény, az éjszakai néma erdőben való néhány órás séta a csillagok fénye alatt mindenki számára kihagyhatatlan helyet foglal el azon a bizonyos bakancslistán.
Egy délután a Retro jegyében
Iskolánkban nemrég vetélkedőt hirdettek a retro évek témájában, melyre lelkes diákok csoportjainak jelentkezését várták. Mikor meghallottam a versenyfelhívást, eleinte nem igazán érdekelt, de ahogy egyre többet hallottam, mégis feltámadt bennem a lelkesedés. Én és a barátaim úgy voltunk vele, hogy miért is ne? Veszíteni semmit sem veszíthettünk, hiszen remek programnak ígérkezett, közülünk pedig többen ezelőtt is érdeklődtek a korszak iránt. Így történt hát, hogy végül beadtuk a nevezésünket.
Még a vetélkedő előtt voltak feladataink, amiket szerda délutánig el kellett végeznünk. Csapatnevet kellett választanunk, hozzá illő csatakiáltást kitalálnunk, zászlót terveznünk és egy csapattagot retro stílusú ruhába öltöztetnünk. Az egyik csapattársam elvállalta, hogy utánajár mindennek, aztán majd elmondja nekünk, amit megtudott, de nem végzett túl jó munkát, ugyanis az a feladat, amelyik a legnagyobb időt vette volna igénybe, elkerülte a figyelmét. Így hát zászló nélkül érkeztünk, ráadásul ez a társunk is megbetegedett, így a tervezett hat helyett csak öten voltunk. Nagy szerencsénkre azonban sem a zászlóból, sem a hiányos csapatlétszámból nem lett probléma.
Rögtön a csapatok bemutatkozása után limbóval indítottuk a délután, majd az aulára nyíló termekben megrendezett „próbákon” vettünk részt. Nagyon tetszett a feladatok játékossága és sokszínűsége, mert a vetélkedő a sporttól elkezdve a régi meséken és épületeken át az egykori szlengig minden téren felmért bennünket. Átélhettük milyen lehetett úttörőnek lenni, azokat a dalokat énekelni és még akkor sem unatkozhattunk, amikor a termekbe való bejutásra vártunk. A szervezők gondoskodtak erről, hiszen kaptunk egy feladatot, amit direkt ezalatt az idő alatt kellett megoldanunk. Ráadásul utunkat végigkísérték a korszak leghíresebb előadóinak dalai.
Végig fantasztikus volt a hangulat, nagyon sokat nevettünk és úgy gondoltuk, az sem baj, ha nem nyerünk semmit, hiszen nem azért jelentkeztünk, hanem hogy élményeket szerezzünk, és ezen a téren a vetélkedő végül be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Azonban komoly meglepetés ért engem és a csapatomat az eredményhirdetés során, hiszen a mezőny második helyén végeztünk, erre pedig egyikünk sem számított, még akkor sem, mikor úgy éreztük egész jól teljesítünk.
Tehát összességében nagyon élveztem ezt a délutánt és nagyon várom már, hogy a következő ehhez hasonló is megrendezésre kerüljön, mert mi biztos, hogy akkor is ott leszünk, bármely korszak is kerüljön terítékre.
Az eseményről készült képek itt tekinthetők meg »
Köszönjük!
Kovács Eszter, 10.b