„Önmagam motiválom - nekem ez bejön.”
Szabadsááááág!
Lapinterjú Fekete Lilla 9.a osztályos parasnowboard-versenyzővel
Nem álmodozó, céljai vannak: egyetemi tanulmányok külföldön, az angol, német, spanyol hármas után megtanulni japánul vagy kínaiul is - és rajthoz állni a 2022-es paralimpia snowboardversenyén. Az első magyar parasnowboard-versenyzővel, a nemzetközi utánpótlásból is kiemelkedő Fekete Lillával (15) beszélgettünk.
Lilla 2018 tavaszán állt először snowboardon, az ismerkedés ötletszerűen indult.
„A téli olimpia közvetítése ment a tévében. Snowboard? Elmehetnénk Eplénybe kipróbálni! - mondták a szüleim. Az első élmény nem volt valami pozitív, nem értettem, mit élveznek a snowboardban az emberek. Ma már tudom: nekem a szabadság érzését adja a sebesség. Nálunk nincs freestyle szakág, csak racing, három versenyszámmal. Szeretnék minél többet edzeni, fejlődni, versenyezni - a távoli cél a 2022-es paralimpia.”
A sportágon belül nincs példaképe, részben azért, mert Magyarországon ő az első parasnowboard-versenyző, és nemzetközi szinten is most kap nagyobb teret a sportág.
„Önmagam motiválom - nekem ez bejön. Bárhogy is van, ki kell húznom magam a gödörből, gyakorolnom kell tovább. És tovább. És tovább.”
A családját hat éve autóbaleset érte, Lilla súlyosan megsérült, a bal karját amputálták. Nyolcéves volt.
„Nem igazán emlékszem a baleset előtti időszakra” - mondja.
Snowboardról, filmekről, zenéről és a kutyájáról mesél, arról, hogy külföldi egyetemre menne, de addig egy keleti nyelvet is szeretne megtanulni.
„Heti három-négy edzésem van, itthon az állóképességet fejlesztjük, lábra és törzsizomzatra erősítek, közben suliba járok - és olykor edzőtáborba. Megtanultam összeegyeztetni a dolgokat. Szeretem például minél előbb megírni az elmaradt dolgozatokat. Angolból és németből hamarosan nyelvvizsgázom, néhány hónapja spanyolul tanulok, de már a következő nyelven gondolkodom.”
Japán vagy kínai - az itt a kérdés.
„Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi baj, ha az embernek van kitartása, s főleg önbizalma. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és azt a valamit bármi áron is el kell érnünk.”
Fogalmam sincs, hány 15 éves lány szobája falán virít még ez a Marie Curie-idézet.
„Ismerted?” - kérdezi Lilla.
Megrázom a fejem.
„Évekkel ezelőtt hallottam valakitől. Megtetszett, megkerestem. Még most is tetszik. Van pár motivációs mondat is a szobám falán, és még egy idézet, Muhammad Alitól, angolul, mert magyarul nem hangzik olyan jól: Don’t count the days. Make the days count.”
(Ne számold a napokat, tegyél róla, hogy a napok számítsanak. - tényleg jobb angolul.)
ÚT A RAJTENGEDÉLYIG
Lilla képességeire és eltökéltségére korán felfigyeltek külföldön: négy nemzetközi edzőtáborba kapott meghívást, bő egy év alatt pedig eljutott arra a szintre, hogy első magyar parasnowboardosként 2019 novemberében Hollandiában Európa-kupa-futamon képviselte Magyarországot. Két hónappal korábban, szeptemberben kapta meg a nemzetközi rajtengedélyt a Nemzetközi Paralimpiai Bizottságtól. Lilla esetében egy szakmai team a beküldött videó alapján ellenőrizte a tudásszintet, megfelelőnek tartotta, így zöld utat adott a versenyzéshez.
 |
 |
 |
Szöveg: Lipcsei Árpád
UNIQA LIFESTYLE nyomán