Erasmus+ Geoparks of Europe újabb állomása: Guadeloupe
A Munkácsy Mihály Gimnázium tanulóit és tanárait Erasmus+ Geoparks of Europe projektünk soron következő állomása, Guadeloupe szigete várta.
Ez a sziget Franciaország tengerentúli területe, az Európai Unió része tehát, amely a Karib-tenger és az Atlanti-óceán találkozásánál helyezkedik el, így csodás látvány tárult elénk egész ottlétünk során.
2020. január 20.-án hajnali fél kettőkor elindultunk Kaposvárról és körülbelül 20 óra utazás után fogadócsaládjainkkal tölthettük az estét Guadeloupe-on. A 8 órás repülőút Párizsból mindannyiunkat megviselt, de épségben megérkeztünk Pointe-á-Pitre repterére. A szállásunk Pointe Noir-ban volt, 
úgyhogy innét is utaztunk még egy órát. Közös projektünk kiemelt témája a geoparkok és a helyi kultúra viszonyának tanulmányozása volt, a programelemek és a nekünk szánt feladatok is annak felismerésére irányultak, hogy a kettő egymástól elválaszthatatlan egységet alkot.
Az első napon volt lehetőségünk jobban megismerkedni a többi ország Erasmus+ csoportjával. A délelőttöt a franciák iskolájához közeli tengerparton tölthettük, ahol igazán összecsiszolódhatott a társaság. Délután egy gyönyörű arborétumban csapatokra oszlottunk és csapatokban kellett feladatokat, rejtvényeket megoldanunk angolul. 2 francia és 1 lengyel lánnyal voltam egy csapatban, nem okozott gondot a kommunikáció, ezáltal sikerült megnyernünk az aznapi versenyt.
A második nap volt igazán embert próbáló. A La Souffriere nevű vulkánt másztuk meg. 6 órán keresztül túráztunk, másztunk a szakadó esőben, szélben és 16 fokban! Szerencsére vízálló cipőink és esőkabátjaink 2 óra után teljesen felmondták a szolgálatot, így gond nélkül sétálhattunk a bokáig érő vízben. A vulkán tetejére 
érve gázmaszkot vettünk fel a káros gázok miatt, így láthattuk a hasadékokat és a krátert. A hegy aljában viszont nem esett az eső és 30 fok volt, ezáltal a megérdemelt pihenést a tengerparton töltöttük és kókuszvizet ittunk kókuszdióból.
Csütörtökön Guadeloupe történelméről is tanulhattunk, ami szerintem nagyon izgalmas, hiszen az itt élők a történelemben nagyon sokat küzdöttek kalózokkal illetve francia gyarmatosítókkal. Bouillante régióba utaztunk, ahol meglátogattuk a helyi erőd romjait. Később az indigó ültetvényekről hallgathattunk egy érdekes előadást. A délelőtti program utolsó állomása volt a város vízerőműve. Az erőműből a közeli tengerpartra vezetik ki a 30 fokra lehűtött vizet. Egyik éjszaka meg is fürödtünk itt, nekem nagyon fura volt a 30-40 fokos hőmérsékletű tengervíz. Délután következett a várva várt program a kajakozás a közeli Pigeon-szigetre, ahol volt lehetőségünk búvárkodni is. Nagyon szép halakat és korallokat láthattunk. 
Néhány diáknak volt szerencséje teknőst is látni. A napot közös pizzázással zártuk. Érdekes volt számunkra, hogy itt banánt is előszeretettel tesznek a pizzára.
Pénteken a hivatalos program utolsó napján lehetőségünk volt elsajátítani a nemzeti táncot és a dobolást. Kisebb nagyobb sikerrel ment is. A napot közös vacsorával zártuk egy hangulatos tengerparti étteremben. Sokat táncoltunk és nevettünk, de végül könnyes búcsút kellett venni új barátainktól. Különlegesen jó barátságot tudtunk kialakítani a lengyel és a ciprusi diákokkal.
Az időeltolódáshoz még könnyen hozzászoktunk, hiszen bármikor tudtunk enni és aludni, de Guadeloupe-nak van néhány sajátossága, amit nehezen vagy nem is szoktunk meg. Békák és csótányok mindennaposak a fürdőszobában és nem lehet őket bántani. Tyúkok és kakasok sétálgattak az utcán, a pékség előtt, egyszóval mindenhol, még a tengerparton is. Egy leguán pedig az étteremben szaladgált. Itt az emberek nagyon erős fűszereket használnak és teljesen más ízvilággal főznek, mint a magyar, vagy az európaiak általában. Ez néha problémákat okozott, de bízunk benne, hogy nem ettünk mosómedvét. Végül épségben hazaértünk.
Összességében életre szóló élményben volt részünk a Karib-térségben. Sok új dolgot kipróbáltunk, megéltünk. Reméljük, hogy francia barátainkkal lesz még lehetőségünk találkozni.
Kalóz Noémi 12.a